Florapack Kertészet - Hasznos tanácsok
 
Küldjön képeslapot
bármely fotóról!

 

 

Fotóalbum - Kezdőlap Bemutatkozás Elérhetőségünk Termékeink Akciók Hírdetések Hasznos tanácsok
WEBÁRUHÁZ
ÁRLISTA+Ismertető
Kerti tó
ÁRLISTA+Ismertető
Öntözéstechnika
ÁRLISTA+Ismertető
Növények
ÁRLISTA+Ismertető
Egyéb termékek

Friss feltöltések Keresés
GYIK Regisztráció Bejelentkezés



Hasznos tanácsok - Kerti tó

Kerti tóDísznövények
2012-09-06 00:00:00
 

Kerti tó nitrit és nitrát szintjének kezelése ( NO2, - NO3 )

A szerves hulladékok ammóniát és ammóniumot tartalmaznak. Az ammóniumot a vízinövények mint tápanyagot hasznosítják. Az ammónia a halakra igen toxikus hatással van. A Biobalance Aqua Multi-Teszt egyszerű módon biztosítja az öt legfontosabb érték kontrollálását. Az ammónia és ammónium átalakulása a pH értéktől függ. Alacsony pH értéknél ammónium képződik, magas pH érték esetén pedig ammónia. Ezért mérgező ammónia keletkezése alacsony pH értéknél nem fordulhat elő. A nitrit nitráttá alakul. A nitrát csak magas koncentrációban mérgező, a vízinövények mint tápanyagot hasznosítják. A megnövekedett nitrit vagy nitrát értékek jelzik, hogy a tóban nincs meg a biológiai egyensúly. A halak az alacsony nitrátkoncentrációt is nehezen viselik. Ha bármilyen elszíneződést tapasztalunk a kijelzőn, tegyünk óvintézkedéseket, például, kicserélhetjük a víz egyharmad részét. Szintén ajánlott a BioBalance Aqua Bactifit használata. Határozzuk meg a nitrátkoncentrációt a teszt segítségével. Két szín között található árnyalat közbülső értéket jelent. A nitrátkoncentráció nem lépheti túl a 25 mg/l-t. Amennyiben a koncentráció túlhaladja a 100 mg/l-t, azonnal ki kell cserélni a víz egy részét nitrátmentesre. Amennyiben a tóban hiányos vagy nem megfelelő a növényzet, az algák magukba szívják a tápanyagokat, és megindul az algák elszaporodása. Ha ez megtörténik, ajánljuk a BioBalance AquaAlg használatát, mely módon meggátoljuk az alganövekedést. A problémát úgy is orvosolhatjuk, hogy több úszó vízinövényt telepítünk a tóba.


2007-02-12 00:00:00
 

Téli haltartás, haletetés

 

A 2006-2007-es tél szokatlanul magas hőmérsékleteket produkált, és így problémák sorát okozta a növény és állattartásban is. A kerti tavakban teleltetett különféle díszhalak esetében is tapasztalható a nagyfokú aktivitás. Halainkat megfigyelve láthatjuk, hogy a tó felső rétegeit nem csak a napfürdőzés és a langyos vízfelszín miatt keresik fel, hanem mozgásukból, viselkedésükből kiderül, hogy eleség után kutatnak. Bizonyos tápláléknak tűnő uszadékokat, a szél által berepített növényi részecskéket szájukba véve ízlelgetnek, majd a sekélyeseket óvatosan megközelítve az iszapban vagy vékony üledékben turkálva remélnek egy-egy ízletesebb falatot. A műanyag és betonfalu medencék jellegüknél fogva nem rendelkeznek elég tápanyaggal, főleg ha a medence fiatal vagy növényekkel gyéren telepített. Abban az esetben, ha a vízhőmérséklet tartósan 7-8 C fölé emelkedik, megkínálhatjuk halainkat egy kevés, speciális téli eledellel. Ezt a téli etetést azonban nagyon óvatosan kell végezni, mert igen könnyen halpusztuláshoz vezethet. Egy hosszabb, melegebb periódusban 2-3 naponta szigorú mértéktartással etethetjük halainkat, de ha fenn áll a veszélye egy erős lehűlésnek vagy akár fagyásnak ezt azonnal hagyjuk abba, hogy halaink gyomor és béltartalma kiürülhessen még időben. A téli etetésnél sajnos a víz minősége is gyorsan romlik, mivel a halak ürülékét a telelő növények egyáltalán nem, a baktériumok pedig csak kis mértékben tudják feldolgozni.

Így a tó vízében felhalmozódott oldott tápanyagok lassan mérgezővé válhatnak, a tavaszi erőteljes felmelegedésre pedig egy igen durva algarobbanás keletkezhet, amit nem biztos, hogy a szokott módon tudunk majd kezelni. Tehát, ha muszáj, mértékkel etessünk és használjunk speciális, merülő téli tápanyagot, amit könnyebben emésztenek a halak és a vizet sem szennyezi annyira. Ilyen esetben a tóvíz nitrát, nitrát és pH szintjének rendszeres ellenőrzésével képet kaphatunk annak állapotáról és így korrigálhatunk vagy beavatkozhatunk a jobb vízminőség és a halaink érdekében.

 


2007-01-03 00:00:00
 

Teendőink hóesésben

A tél beköszöntével a tó életében sokszor nem kívánatos folyamatok indulnak el. A jégpáncél vastagodásával az alsó vízrétegek is pár fokosra hűlnek vissza és ez már egyes halfajok tűrőképességét igencsak próbára teszi, bár halpusztuláshoz még nem vezet. A folyamatos léktartás mellett a tóvíz kismérvű mozgatásával a halak az oxigénnel dúsított, szűrt vízben átvészelik a hidegebb időszakokat is. Azonban egy kisebb havazás is már felboríthatja a tó biológiáját. A hólepel befed szinte mindent, a lék környéke is elkásásodik, és lassan a tóra sötétség borul. A hótakaró hatására a víz hőmérséklete emelkedni kezd, majd az aljzaton összegyűlt üledékből a gáztermelés fokozódik és lék hiányában a tó vize lassan mérgezővé válik. A sötétség és a mérgező gázok hatására kialakult depressziós állapotban lévő halaink így rövid idő alatt pusztulhatnak el. Azért, hogy ezt elkerüljük, a jégpáncél tetején húzzuk szét a havat, nyissunk ablakokat, hogy a fény bejusson a tó vízébe. Nem kell az egész tavat letakarítanunk, mert a hó szigetelése jótékony, csak mellette tartsuk tisztán a léket. Egy kis odafigyeléssel, ilyen szigorú téli helyzetekben is veszteség nélkül teleltethetjük halainkat.


2006-11-05 00:00:00
 

A léktartás módszerei

A hideg beköszöntével a tó élete lelassul. Halaink 5 C alatt félig dermedt állapotba kerülnek, az aljzat közelébe húzódva lassan úszkálnak. A vízfelszínen megjelenik a jégtakaró, ami eleinte visszaolvad, majd napról napra vastagabbá válik. Tavainkat a téli időszakban is szellőztetni kell, mivel a halaknak oxigénre van szükségük, másrészt a tó alján összegyűlt üledékben a szerves anyagok lassú bomlása során keletkezett mérgező, kellemetlen szagú gázokat el kell vezetni. Ezek a gázok a zárt jégpáncél alatt a vízbe visszaoldódva halpusztulást okoznak. A léktartáshoz használhatunk mechanikus befagyásgátlókat, úsztatható elektromos fűtőkészüléket, tólevegőztető légpumpát, vagy kisteljesítményű vízszivattyút. Különféle kéziszerszámokkal magunk is vághatunk léket, de ennek folyamatos nyitott állapotát nehéz megtartani. A jeget sose törjük át, mert az így keltett lökéshullámok elkábíthatják, sőt el is pusztíthatják halainkat.

Mechanikus befagyásgátlók: Ezek a víz felszínén lebegő hungarocell anyagú készülékek, típustól függően 25 ill. 40 cm átmérőjű léket tartanak a vízben. Ezek az eszközök -10 C -ig hatásosak.

Úsztatható elektromos fűtőkészülékek: A vízfelszínen úszó, hungarocellbe ágyazott elektromos készülék, mely 150, 300 és 600 W teljesítménnyel kapható.

Tólevegőztető légpumpák - kisteljesítményű vízszivattyúk:

Mindkét alkalmazás a tóvíz oxigénnel való ellátásán túlmenően jó megoldást nyújt a léktartásra is. Hátránya, hogy sekély (0,8 méter alatt) vagy kis tavaknál (1-1,5 köbméter alatt) nagyon lehűti a vizet, és így halpusztulást okozhat.

A fotók egy 20 m3 -es tóban elhelyezett 4 m3 -es szivattyú (+ víz alatti szűrő) léktartó ciklusait mutatják.

lektartas.jpg

1-mínusz 3-4 C, 2-mínusz 5-6 C,    3-mínusz 12-14 C, 4-mínusz 12-14 C, 5-mínusz 15-16 C (  a kupola bezárult, alatta a szökőkút zavartalanul dolgozik. A mérges gázok a kupola résein távoznak). 6-mínusz 6 C (a kupolát felszeleteli a tó „langyos" vize).  A hőmérsékleti értékek az éjszakai minimumokat mutatják.


2006-11-04 00:00:00
 

A VÍZ ÉS A VÍZMINŐSÉG

A víz (H2 0; a hidrogén és az oxigén egy vegyülete) nagyon különleges folyadék, egy sor olyan sajátsága van, melyek a földi élet fenntartásában nélkülözhetetlenné teszik.  A vízikertésznek ezek közül kettőt kell nagyon észben tartania. Először, hogy sok más folyadékkal ellentétben, a víz szilárd formája, a jég, úszik a felszínen, és nem merül alá. Ha úgy lenne, a tó a fenekénél kezdene befagyni, és a víziállatok elpusztulnának. Másodszor, hogy a víz jó oldó-szer, amit gyakran fel is használunk, például a piszok kioldására ingünkből, vagy a cukor elolvasztására a teánkban. Éppen ezért a teljesen tisz-ta víz ritka, még az esőcseppek is sok légköri szennyeződést tartalmaznak, a hegyoldalon lefutó víz pedig a kövekről mállaszt le ásványi anyagokat. Ha a vízben nagy mennyiségű ásványi só van jelen, például kalcium- és magnéziumsók, akkor keménynek hívjuk, és az ilyen vízből jellegzetes vízkő rakódik le a teáskannára.

A víz a talajrétegeken átszűrődve egyéb anyagokat is kiold - olyan tápanyagokat, mint a nitrátok és a foszfátok, fém-, például alumínium- és vassókat, valamint huminsavakat a humuszból -, végül pedig eljut a csapunkhoz. Bár a vízművek a szilárd anyagok többségét eltávolítják, oldott formában még sok minden marad a vízben; ugyanakkor vegyi anyagokat is tesznek hozzá, például klórt a baktériumok ellen, és meszet, hogy enyhén lúgos legyen a víz, ami lecsökkenti a házi vízvezetékcsövekből beoldódó, nemkívánatos réz és ólom mennyiségét.

A csapvíz általában ideális a medencébe. Csak arra kell ügyelnünk, hogy a klórt kivonjuk belőle, hiszen az káros lehet a vízi életre. A növényeknek ez a kis mennyiség nem nagyon árt meg, de a halak számára annál súlyosabb következményei lehetnek. Az új tó vizét pár napig hagyjuk állni, hogy a benne lévő klór magától eloszoljon, és ezután már nyugodtan betelepíthetjük a növényeket és a halakat-bár rendszerint a halakkal bölcsebb várni, hogy előbb legyökerezzenek a növények. Ha azonnal akarunk telepíteni, vagy a már meglévő tó feltöltéséhez használunk nagyobb menynyiségű csapvizet, akkor alkalmazza az Aqua Start tóápolószert, mely stabilizálja a pH értéket és semlegesíti a dísztó élővilágára ártalmas anyagokat melyek előfordulnak az ivóvízben, ugyanakkor megköti a nehézfémeket. Az értékes kolloidok elősegítik a halaknál védőrétegként szolgáló nyálkahártya képződését. Van, ahol a vizet kloraminnal fertőtlenítik, ami a rendes klórnál tartósabb; a szokásos klórkivonó eszközök nem csökkentik a veszélyes ammónia mennyiségét, mely a kloramin lebomlása után a vízben marad. Ilyen esetben használjunk aktivált szenet, esetleg szenet és zeolitot tartalmazó szűrőn vezessük át a vizet.

SZENNYEZETTSÉG

Sokféle szennyeződés létezik, ami felboríthatja a tavi élet egyensúlyát, és ha nem vigyázunk, nagy galibát okozhatnak. Feltéve, hogy a medence elhelyezése jó, és megtesszük a kellő óvintézkedéseket, az ilyen problémáknak is elébe vághatunk.

A tavon belül lassan felhalmozódó elhalt levelek, virágszirmok, a halak hulladéka és az elpusztult élőlények tömege végül gondokhoz vezethet, és részleges vízcserére vagy akár a medence teljes kitisztítására is szük-ség lehet. A por, az iszap és a föld szintén kellemetlen lehet, de a legsúlyosabb veszélyt a vízbe mosódó, mérgező vegyi anyagok jelentik. A leggyakoribbak a következők:

Az olajok és az olajos gázok megmérgezhetik a vízi életet, és a felszínen vékony rétegben szétterülve meggátolják az oxigén vízbe jutását.

 !A kerti peszticidek (kémiai növényvédő szerek) néhány órán belül végezhetnek a halakkal.

! A kerti gyomirtók gyakran a növény fotoszintetikus folyamatait gátolják, így a dísznövények és az algák oxigéntermelése egyaránt leáll. A csökkenő oxigénszint és a bomló növényi anyagok súlyosan rontják a vízminőséget.

! A medencéhez használt festékek oldószerei, a vízvezetékek ragasztóanyaga és a fa pácolószere mind elpusztíthatják a halakat. Hagyjuk őket megszáradni, és ha a gyártó azt javasolja, öblítsük le őket, mielőtt a medence vizével kapcsolatba kerülnének.

! Az új rézcsövek, fém alkatrészek és horganyzott drótok fémmérgezést okozhatnak.

 

Szennyező anyagnak számítanak még az építkezésből származó cementpor, az elégetett avar füstje, a kipufogógázok, a komposztból leszivárgó anyagok, a fatartósító szerek, a kerti fungicidek,(gombaölőszerek) a cigarettacsikkek, a nem megfelelő tavi szűrőanyagok és egyes növények mérgező levelei.

Ha szennyezésre gyanakszunk, akkor több feladatot is végre kell hajtanunk. Első és legfontosabb a

 szennyezés forrását kiiktatni. Teljes vagy részleges vízcserével hígítsuk a szennyező anyagot. A medence vizét szivattyúzzuk át egy aktiváltszén-tartalmú szűrőn, mely a vegyi anyagok jó részét kivonja; a mozgó vízbe ugyanakkor több oxigén is jut, és a felesleges gázok is eltávozhatnak. A biológiai vízszűrőkkel egy sereg olyan vegyi anyag is lebontható, amelyek egyébként csak gondot okoznának.

A TÓ EGYENSÚLYI ÁLLAPOTA

Tiszta és egészséges akkor lesz a víz, ha a növények és állatok természetes egyensúlyba kerülnek. Két-három héttel az ültetés után az új tavak nagy része vízvirágzáson megy át, amit a magas tápanyagszint és a sok napfény együttesen okoz. A tápanyagok a feltöltéshez  használt csapvízből és az ültetőládák földjéből származnak. A borsókrémleves-szerű látványért egy egysejtű, a nagyobb növényeknél sokkal gyorsabban növekvő és szaporodó moszatok a felelősek, melyek a kedvező fény- és tápanyagszintet nagyon jól hasznosítják.

Idővel más növények is elkezdenek nőni, felhasználják a víz tápanyagait, és leárnyékolják a meden-cét. A zöldmoszatok így éhezni kezdenek. Ugyanakkor több más, a zöld moszatokkal táplálkozó élőlény telepszik meg a tóban, mint például a vízibolhák. A vízvirágzás végül alábbhagy,  a  medence beérik, és egyensúlyi állapot alakul ki.

E természetes egyensúly eléréséhez azonban magunk is sokat tehetünk:

 

! Elegendő hínárképző (és a vízbe oxigént juttató) növényt telepítsünk be.

! A vizet megfelelően árnyékoljuk le növényekkel. A tündérrózsák levélzete erre ideális, de az úszónövények (Vízijácint-Euchornia crassipes vagy a Kagylótutaj-Pistia stratiotes ) gyorsabb növésűek, és ezért új tavakban különösen hasznosak. Szabad gyökerükkel könnyedén veszik fel a vízben felhalmozódott tápanyagokat.

! Napos fekvésben a napsütötte oldalon elhelyezett vízparti és vízszéli növények jótékony árnyat adnak.

! A fonott ültetőkosarakat zsákvászonnal béleljük, a földet pedig egy réteg osztályozott kaviccsal terítsük, hogy ne szivárogjon ki a vízbe. A kavicsréteg véd a halak túrkálása ellen is.

! Ne tegyünk be rögtön nagyon sok halat, legalább három-négy hetet, de ha lehet, még többet is várjunk a nö-vények beültetése után.

! Az új tóban lehetőleg ne használjunk algicideket; megállítják azoknak a növényeknek a fejlődését, melyek hosszú távon éppen az algákat tartanák féken.

Feltéve, hogy a tó jó fekvésbe került - azaz fáktól és mélyedésektől (ahonnan piszok mosódhat be) távolabb -, és a víz is elég mély (legalább 95 cm-es), úgy a már egyensúlyban lévő tó a legtöbb esetben évi 9-10 hónapra tiszta marad majd. Bizonyos szezonális karbantartó munkákra is szükség lesz még, hogy a tó megőrizze jó állapotát. Sokszor megesik, hogy a víz színe minden tavasszal kissé homályos lesz, de aztán ahogy a növények elkezdenek nőni, újra kitisztul. Van olyan tó is, amely egész évben tiszta marad, elérte a hőn óhajtott ideális egyensúlyt.

Sajnos, egyes medencékben ezt igen nehéz vagy egyenesen lehetetlen megvalósítani, esetleg a tó elhelyezése nem megfelelő, vagy túl sok benne a hal. Valaha ilyen esetben biztosan elkeseredett volna a tógazda, a vízikert továbbépítésétől pedig teljesen el is ment volna a kedve, de a biológiai szűrők megjelenésével lényegesen könnyebbé, és így népszerűbbé is vált a víz alkalmazása a kertben.

Fontos, hogy különbséget tegyünk a szivattyúkhoz kapcsolt egyszerű mechanikai szűrőházak és a valódi biológiai szűrők között. A mechani-kai szűrők rendszerint elég kicsik, sokszor egy kisebb műhab- vagy selyemkóctömegből vagy -betétből állnak, mely az apró részecskéket szűri ki.  Az ilyen szűrők nagyon hamar eltömődnek, és sűrűn kell tisztítani őket. Bár javítják a víz minőségét, kristálytisztaságú azért nem lesz. A biológiai szűrők nagyobbak, nem igényelnek gyakori tisztítást, és egész évre kristálytiszta vizet biztosítanak, vegyi anyagok használata nélkül, így ideálisak az olyan tavakban, ahol a természetes egyensúly elérése nehéz, vagy amelynek gazdája ezt nem bírja kivárni.

 


2006-04-05 00:00:00
 

Kerti tó pH-értékének vizsgálata

A pH érték a víz savasságát , illetve lúgosságát mutatja. A pH 7 érték semleges. Ennél alacsonyabb érték savasságot jelent, a magasabb érték pedig a víz lúgosságát jelzi. Amennyiben meg akarjuk változtatni a pH értéket, ezt mindig óvatosan tegyük, nehogy túl nagy mértékben változtassunk. Az optimális pH érték 6.5 - 7.5 között van. Vegyük figyelembe, hogy a pH érték este mindig alacsonyabb, mint reggel !  Állapítsuk meg az értéket az Aqua Multi-teszt csíkon található mérőmező és a színtábla összehasonlításával . Két szín között található árnyalat közbülső értéket jelent. Ha arra a felfedezésre jutunk, hogy a víz pH értéke túl magas, ( magasabb, mint 8 ) akkor ammóniamérgezettség veszélye fenyeget ! Ez esetben a pH értéket alacsonyabbra kell beállítani, melyhez használjuk a Biobalance Aqua pH-minust, a gyors segítség reményében. Ha hosszabb idő alatt szeretnénk a pH csökkenést elérni, akkor a BioBalance Aqua Vital-t használjuk. Ha a pH érték 6.5 érték alá esik, növelni kell. Javasoljuk, hogy ellenőrizze le a karbonát keménységet, mert ez stabilizálja a pH értéket. Minél magasabb a karbonát keménység, annál nehezebb befolyásolni a pH értéket.